HUSZONKETTŐ

Kirtan Loor siklója egy másodperccel azelőtt bukkant ki a hiperűrből, hogy a torpedók eltalálták a Ravagert. Mintegy tíz kilométer távolságból Kirtan jól látta, amint zöld lézerkúp kel életre az űrben, majd a fregatt tűzgömbbé alakul. További robbanások fokozták a fregatt tüzét, azután meglátta a számos kis hajót, amint elfelé tart a roncstól.

– Itt meg mi folyik?

A sikló pilótája a fejét rázta.

– Nem tudom, de a szenzorjaim egy koréliai blokádtörőt és számos szövetségi vadászgépet jeleznek. Azonnal dokkolok az Expeditious fedélzetén.

A pilóta hangjából érződő félelem szinte elfeledtette Kirtannal küldetése célját.

– Mielőtt elmenekülnénk, hadnagy, próbáljon meg befogni néhány adást. Amennyit csak bír Van szondája? Küldjön ki egyet!

– A halott fregattról a szonda is mindent kiderít, amire szükségünk van.

– Nem arra vagyok kíváncsi, maga gyengeelméjű. Hanem a rombolóra és a vadászokra. – Kirtan nem tudta vezetni a siklót, különben elzavarta volna a pilótát. – Amennyi esze van, a lézerrel is jeget olvasztana.

– Szonda kilőve. – A pilóta hátrafordult. – Még valami, vagy leszállhatok az Expeditiousra, hogy eltűnjünk innen?

– Azok a vadászok olyan nagy fenyegetést jelentenek a számunkra?

– Talán nem, elvégre messze vannak, de nem szeretném megkockáztatni.

– Rendben, dokkoljon, de közben figyelje a szonda közleményeit.

– Ahogy parancsolja, uram.

Kirtan nem törődött a pilóta gúnyos modorával, csak visszaült, hogy gondolkodjon. Az apró szonda talán szolgál valamilyen hasznos adattal. Arra tervezték, hogy a légkörbe berepülve közölje a siklóval a légköri és időjárási viszonyokat, amik a leszálláshoz szükségesek. Mindamellett kommunikációs szkennere és vizuális szenzora is volt, ami talán értékelhető adatokkal szolgál a rombolóról meg a vadászokról.

És talán megerősíti azt, amit már amúgy is sejt. A vadászok – legalábbis egy részük – a Zsiványkommandóból valók. A támaszpontjuk elleni támadás után a visszavágás éppoly nyilvánvaló, mint hogy Devlia admirálisnak is bűnhődnie kell, amiért rájuk mert támadni.

Kirtan összeérintette ujjai hegyét.

– Hadnagy, van valami összeköttetés a Grand Isle-lal?

– Csak automata figyelmeztető bóják és vészjelzések sérült TIE-gépektől.

Nagyszerű, tehát Devlia megkapta, amit megérdemelt.

Kirtan számított rá, hogy a Zsiványkommandó előbb fog visszavágni, mintsem ki tudná deríteni a tervezett támadásuk célpontját. Ezért akarta, hogy egy mechanikus szonda adataira támaszkodva megsemmisítő csapást mérjen rájuk. A Zsiványkommandó szétzúzása visszavetette volna a Lázadók Rachuk szektorbeli akcióit, és talán a Ravagert meg a Grand Isle-t is megkímélte volna. Ha Devlia azt teszi, amit mondok neki, most hős volna, nem pedig halott.

Kirtan behunyta a szemét, s magában felidézett minden információt a Coruscant közelében elhelyezkedő csapatokról és támaszpontokról. A Korélia meg a Kuat a galaxis legsűrűbben lakott részén található, és a hajógyárai miatt mindkettő jól védett. Abban a szektorban elenyésző a Lázadók aktivitása, elsősorban a birodalmi csapatok jelenléte miatt. A Lázadók

noha öntelten azt hiszik, képesek megsemmisíteni a Birodalmat, nem ostobák. A Birodalmat a legerősebb pontján megtámadni a háború megnyerésének nem a legjobb módja.

A Rachukhoz hasonló periferiális szektorok között gyenge a kapcsolat, és nem ezek jelentik a polgárháború kulcspozícióit. Az iparosított hadviselés az utánpótlás megsemmisítésével nyerhető meg. Kis világokat megtámadni, ahol kevés katonai potenciál lelhető fel, nem ezt a célt szolgálhatja. A Rachukon létesítendő utánpótlási bázis bármelyik birodalmi garnizonból könnyedén megtámadható, ezért nem valószínű, hogy a Lázadók ilyesmiben törik a fejüket.

De ha a mi kezünkben marad, mi telepíthetünk ide támaszpontot, hogy megerősítsük a pozíciónkat. Példátlan és veszélyes a Lázadók azon döntése, hogy olyan szektorban támadnak, ahol a fekete lyukak, az ionizált gázfelhők és gravitációs anomáliák gyakorisága nagyban megnehezíti a hiperugrást. Mindamellett távol esik a legsűrűbben lakott szektoroktól, így a Birodalom kevés figyelmet szentel neki, ám nem esik olyan távol a Szövetség azon területeitől, ahonnan azok ne tudnák fenntartani és ellátni, lévén hogy a Szövetség is a Birodalom legnépesebb világairól szerzi be a szükségleteit.

Lexikális emlékezetéből Kirtan előásta a többi, szóba jöhető bolygó nevét, és tudta, hogy még négyszer annyi lehet, amiről ő nem tud. Ezeket elismételgette magában, hogy rájöjjön a lehetséges célpontra. Tegyük fel, hogy egy műkődő hipotézisben is lehet olyan hiba, ami Gil Bastra halálát is okozta. Ez még egyszer nem fordulhat elő.

A pilóta elfordított a műszerfalon egy kapcsolót, mire a szárnyak visszahúzódtak. A Lambda osztályú sikló leszállt a cirkáló hátára. A fogókarmok a helyükre kattantak. A sikló érezhetően megrezdült, amikor a zsilipalagút hozzákapcsolódott, hogy légmentes átjárást biztosítson a cirkálóba.

Kirtan kioldotta a biztonsági övet.

– Hadnagy, a szonda információit írja ki egy lemezre, és mindent töröljön ki a hajó memóriájából!

– Igen, uram.

Kirtan elhagyta a pilótafülkét, és a létrán lemászott az Expeditious fedélzetére. Rojahn kapitánynak különös fény csillogott a szemében, amikor üdvözölte.

– Isten hozta a fedélzeten, Loor ügynök. Csodálatra méltó a pontossága. Nem kellett sokat várnunk önre.

– Nem hiszem, hogy a Ravager személyzetének is ez volna a véleménye a pontosságunkról.

Az alacsony kapitány megrázta a fejét, és megigazította szürke sapkáját.

– Meglehet. Talán meg kellene kérdezni, engedélyezik-e, hogy összeszedjük a menekülőkapszulákat.

– "Engedélyezik-e", hogy összeszedjék?

– A legtöbb a Vladet felé sodródik, de néhány a nyílt űr felé tart. Nyilván azt hiszik, hogy a Lázadók elfoglalták a bolygót. – Rojahn megvonta a vállát. Én összeszedném őket, de határozott parancsom van, hogy mihelyt ön a fedélzeten van, induljak a Pyria rendszer felé.

A Pyria rendszer volt Kirtan egyik tippje. A rendszer lakott bolygóját Borleiasnak hívják. A Birodalom egy kisebb támaszpontot tart fenn rajta, amit Evir Derricote tábornok vezet. Jelentéktelen hely, eltekintve attól, hogy a Lázadók egyik célpontja.

Kirtan felvonta a szemöldökét.

– A parancs a Császári Központból érkezett, Isard igazgatótól?

Rojahn bólintott.

– A pecsétes parancs a kabinjában várja, uram.

Kirtan egy pillanatig elgondolkodott, majd bólintott.

– Akkor vigyen oda! Ha közben felszedünk néhány mentőkapszulát, nem lesz ellene kifogásom. Ha szükséges, tehet kitérőt is. Ha a kapszulák a kilépési útvonalába esnek, mindet begyűjtjük.

A kapitány elvigyorodott. – Köszönöm, uram.

– Ne köszöngessen, kapitány Most egy hajóban evezünk. – Kirtan viszonozta a mosolyt, de belül egyre erősebben érezte a nyomást. Egy kis késedelem árán szövetségest nyerhetek. Ez az, amit a Korélián nem tudtam megtenni. Minden percben nagyobb veszélyt jelentek a Lázadókra.

Magában elmosolyodott. És minél veszedelmesebb vagyok a Lázadókra nézve, annál hasznosabb vagyok a Birodalom számára. A hasznosság hatalommá alakulhat, a hatalom pedig a Birodalomban a túlélés egyetlen záloga.